Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELFORDUL tárgyatlan ige
  • 1. Helyzetéből, irányából másfelé fordul. Elfordul a kulcs a zárban. A sarkon elfordult balra. □ Hymen a székéből elfordúlván balra, Egy potrohos könyvet feltesz az asztalra. (Csokonai Vitéz Mihály) Rá borúlt, ölelte, de képpel elfordult. (Petőfi Sándor)
  • 2. (átvitt értelemben) Vki, vmi iránt érzett vonzalma megszűnik, s ezért lélekben eltávolodik tőle. Elfordul barátjától. Elfordult a maradi irányzattól. □ Prakovszky … elfordult neheztelésében az emberektől. (Mikszáth Kálmán) Az egész falu elfordult tőle. (Móricz Zsigmond)
  • 3. (átvitt értelemben, választékos) <Baj, csapás, veszedelem> elhárul (vhonnan), elmúlik, megszűnik. □ Mikor fordul el rólunk e csapás? (Jókai Mór)
  • elfordulás; elforduló; elfordult.