Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Vmit eredeti helyzetéből tengelye körül bizonyos mértékig, de nem teljes kört írva le, elmozdít. Elfordítja a kulcsot a zárban; elfordítja a kocsirudat. Elfordította a mintázóállványt. □ A jövevény halkan fordítja el a kilincset. (Jókai Mór) || a. Elfordítja vmijét: arcát, fejét, tekintetét eddigi helyzetéből, irányából másfelé fordítja, rendsz. azért, hogy ne lássa azt, amit eddig látott. □ Eszmélj vissza, nézz rám, ne fordítsd el szemed. (Arany János) Elfordította fejét, nem mert odanézni. (Kosztolányi Dezső)
2. <Mozgó járművet> eredeti haladási irányából kisebb-nagyobb fordulattal kitérít. Fordítsd el a kocsit, mert szemben jön egy szénásszekér!
3. <Könyvben lapot> úgy fordít (1b), hogy a rajta levő szöveg, kép eltűnik a szemünk elől. Nem tudtam jól megnézni az ábrát, mert hirtelen elfordította a lapot.
4. (átvitt értelemben, választékos) <Veszedelmet> elhárít, másfelé terel. □ Oh én édes Istenem! | Adj jó békességet, Fordíts el országunkról Döghalált, inséget. (Fazekas Mihály) A harangszó elfordította a veszedelmet. (Mikszáth Kálmán)