ELÉGÜLETLEN [ë-e-e v. e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e] és főnév -t, -ek, -je [ë, e] (
ritka,
régies)
Elégedetlen (személy). □ Magyarországi elégületlen atyafiak sokat jártak át hozzá. (Jókai Mór) Az volt a feladata, hogy az
összegyűlt elégületlenekkel megismerkedjék. (Jókai Mór)
- elégületlenkedés; elégületlenkedik; elégületlenkedő; elégületlenség.