ELHERDÁL tárgyas ige (
népies,
bizalmas)
<Pénzt, vagyont> könnyelmű, meggondolatlan költekezéssel elpazarol, elpocsékol.
A termés árát elherdálta. Elherdálta egész örökségét. □ Nem számolt a pénzről, mert azt elherdálta. (Sárosy Gyula) Annyi pénzt elherdál a tekintetes úr
, amennyiért három ilyen úrfit lehetne készen venni. (Jókai Mór) Az öreg nagyrészt elherdálta a vagyont. (Mikszáth Kálmán) || a. (
átvitt értelemben) <Időt, lehetőséget> haszontalanul elmulaszt, ill. semmittevéssel v. kelletlenül, eredménytelenül dolgozva elfecsérel, <szellemi értéket> eltékozol.
Elherdálta az időt, tehetségét. Három évét elherdálta az egyetemen.
- elherdálás; elherdáló; elherdált; elherdáltat.