Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELFELÉ határozószó elfele (népies, bizalmas)
  • 1. A beszélő v. szóban forgó személytől távolodva, tőle elvezető irányba. □ Figyelni kezdi, hogy merre megy [a bogár]. Előbb tőle elfelé tart. (Tömörkény István)
  • 2. <Az el igekötő szerepében a cselekvés v. folyamat lassú, fokozatos kezdésének kifejezésére:> fokozatosan el. Indul elfelé; készülődik elfelé. Mennék már elfelé. □ E nem akart gazdálkodni, mindent adott elfele. (Móricz Zsigmond)