ELFEKETEDIK tárgyatlan ige
Rendsz. nem kívánt módon v. erősen, egészen feketévé válik.
Fagyott ujjai elfeketedtek. || a. (
átvitt értelemben,
irodalmi nyelvben)
Elfeketedik a világ v.
minden vki előtt: <rosszullétben v. erős felindulásban> elsötétül a látása.
Egyszerre elfeketedett előttem a világ. □ Úgy érzi,
minden, ami a világon van, előtte elfeketedik. (Tömörkény István)
- elfeketedés; elfeketedett; elfeketedő.