Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (irodalmi nyelvben) <Ember, nép, népcsoport> elődeihez képest, főleg lelki magatartásában rossz irányban elváltozik; elkorcsosodik. □ A nagy Berchtold vére így | fajúlt el? (Katona József) Csak nem fajult el még a székely vér! | Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér. (Petőfi Sándor) Elfajult már a magyar, | gyávaságból Harcolni nem bír, nem akar? (Petőfi Sándor) || a. (irodalmi nyelvben) Vmi elromlik, romlottá lesz. □ Ah, így fajúlnak el a jó idők. (Madách Imre)
2. (átvitt értelemben) <Főleg emberek közti viszony, küzdelem az illem, erkölcs, hangnem stb. szempontjából> csúnyán elromlik, eldurvul. A vita egészen elfajult. A mulatság lassan elfajul. A mérkőzés elfajult.
3. (orvostudomány) <Szövet> vegyi sajátságaiban is kórosan megváltozik, <folyamat> a gyógyulásra való hajlamát elveszti. A protoplazma elfajult.
4. <Állat, növény> elfajzik (1). A görögdinnye elfajul, ha közelében uborkát termesztenek.
5. (mértan) <Kúpszelet> eredeti mivoltát lényegében elveszti (pl. végtelen sugarúvá, tengelyűvé válik, összeeső, metsző egyenessé v. ponttá válik).