ELÉVÜLHETETLEN [e-e-e-e: l-é] melléknév -ül, (régies) elévülhetlen (sajtónyelvi)
Olyan <dolog>, amely nem évül el (11a), amely változatlanul (örökre) megmarad. Elévülhetetlen érdemek. □ Minderre a klasszikai
lyra tanulmánya szolgál elévülhetlen példányokkal. (Arany János) Megvan nekik az elévülhetlen helyük ott a kályha és biliárd közötti zugban. (Jókai Mór)