ELEVE-ELRENDELÉS [e-e-e-e-ë-ë v. e-e-e-e-e-ë]
főnév -t, -e [e] (csak egyes számban) (
választékos,
vallásügy)
<A református vallás felfogása szerint> Istennek az a végzése, mellyel egyeseket még születésük előtt üdvösségre, másokat kárhozatra választott ki; predesztináció. □ Ha én sírok, a nagy Élet sír, | Mulás, bukás, csőd, sóhaj, átok. | Az eleve-elrendelés zúg, Ha én fájdalmasat kiáltok. (Ady Endre)