Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELESIK
ELESTE
ELESTELEDIK
ELESZIK
ELEVÁTOR
ELEVE
ELEVE-ELRENDELÉS
ELEVEN
ELEVENSÉG
ELEVENSZÜLŐ
ELEVEZ
ELÉVÜL
ELÉVÜLÉS
ELÉVÜLHETETLEN
ELÉVÜLT
ELFACSARÍT
ELFACSARODIK
ELFAGY
ELFAJUL
ELFAJZIK

ELESETTSÉG [tárgyas v. ccs; l-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
  • 1. (választékos) Az elesett (3) melléknévvel kifejezett állapot; szerencsétlen, nyomorult sors, szegénység. A háború utáni elesettség. A gazdasági elesettség mélypontján voltunk. A munkások a tőkés uralom alatt leírhatatlan nyomorban és elesettségben sínylődtek.
  • 2. Nagyfokú, általános testi-lelki gyengeség, leromlottság. Erre a betegségre jellemző az elesettség.