ELESÉS [l-e] főnév
Általában az elesik igével kifejezett történés; az a tény, hogy vki, vmi elesik.
- 1. Esve eldőlés, elbukás, lerogyás. A kis gyermek, a részeg elesése. A síkos úton való elesésekor kificamította a lábát.
- 2. (átvitt értelemben) Harctéren, küzdelemben elszenvedett halál. A vár védőinek elesése.
- 3. (átvitt értelemben) Vmitől való elesés: vmely várt, remélt dolog el nem érése, meg nem kapása. Az állástól, a haszontól, jövedelemtől, örökségtől való elesés.