ELERŐTLENÍT [e-e-e; el-e] ige -ett, -sen [ë, ë] -eni [e] v. -ni
tárgyas (tárgy nélkül is) Erőtlenné tesz.
Az álmatlanság elerőtlenít. Az öregség nagyon elerőtlenítette. A sok munka elerőtlenítette a karját. || a. tárgyas (
átvitt értelemben)
Elerőtlenít vmit: vminek a hatékonyságát nagyon megcsökkenti, igazságát, érvényességét kérdésessé teszi.
Elerőtleníti az állítást; elerőtleníti a bizonyítékokat; elerőtleníti a vádat.
- elerőtlenítés; elerőtlenített; elerőtlenítő.