Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELÉL [l-é] ige
  • 1. tárgyatlan Vmennyi ideig él, életben marad, életét folytatja. Ezzel a betegséggel akármeddig elélhet. A teknősbéka kétszáz évig is elél. □ Vagyonomra ne sokat számolj. Én ki nem tagadlak semmiházi, én tovább elélek, mint te. (Jókai Mór) Az ember elélhet szerelem nélkül is. (Herczeg Ferenc)
  • 2. tárgyatlan Elél (vmiből): az élet fenntartásának legfőbb anyagi szükségleteit ki tudja elégíteni; szerényen megél (vmiből). Ebből a pénzből elélhet jó ideig. □ A jószág, mely anyámról reám maradt, elég, hogy belőle becsülettel eléljek. (Eötvös József) Itt nálam is elélhetnétek szegényesen. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyatlan Elél vmin: vki, vmi képes életét vmely táplálékkal fenntartani. Kenyéren és vízen is elél. Kevésen elél.
  • 3. tárgyas (elavult) Felél (1). □ Mindent eléltünk. (Tolnai Lajos) El se élték jövedelmüket. El se játszották. Hanem odaadták, elhagyták rokonaiknak. (Eötvös Károly)
  • elélés; elélő; elélt.