ELESÉG [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
- 1. Állati eledel. Fehérjében dús eleség; → zöld eleség. Kiszórta az eleséget a baromfinak. □ [Lovad] parádés lovammal Egyazon jászolból kapjon eleséget. (Garay János) Tett eléjök szénát, tett eléjök zabot; A lovak aztán, hogy enni kapnak végre, Elkezdtek röhögni a várt eleségre. (Arany János)
- 2. (népies, régies) Emberi eledel, ennivaló, élelem. □ Negyven napig van eleségünk! az utolsók örököljék a bosszúállást. (Jókai Mór) Mi szüksége lenne a halottnak földi eleségre? (Mikszáth Kálmán)
- Szóösszetétel(ek): 1. eleséggyűjtés; eleséghiány; eleségkészlet; eleségtár; eleségvásárlás; 2. madáreleség.
- eleséges.