ELERŐTLENEDIK [e-e-e-ë; el-e] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
- 1. <Emberi test, testrész> erőtlenné válik, erejét elveszti. Karja, lába, teste elerőtlenedett. □ Végre úgy elerőtlenedett, hogy nem bírta kezét megmozdítani. (Jókai Mór)
- 2. <Vmely tevékenység> kezdeti erejéből veszítve ellankad, erőtlenné válik. A mozgalom, a támadás elerőtlenedett.
- elerőtlenedés; elerőtlenedett; elerőtlenedő.