Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELEMEL [l-e] tárgyas ige
  • 1. Emelve elmozdít a helyéről, és vmely más, közeli helyre tesz. Elemelte az útból a gerendát. Emeld el innen ezt a tönköt!
  • 2. (bizalmas) Észrevétlenül elvisz; ellop, elcsen. Elemeli a pénzt; elemeli a drágaságokat; elemeli a kapu elől a kerékpárt. □ A róka elemeli a libát. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Egyik [leány] elemelte [tőle] aranyóráját, melyet boldogult édesanyjától örökölt. (Kosztolányi Dezső)
  • 3. (játék) Vmit elemel: vmely kártyacsomagon osztás előtt a szokásos emelést megteszi; megemel. Add ide (azt) a kártyát, majd én elemelem. Úgy emelte el a csomagot, hogy ász került alulra.
  • elemelés; elemelget; elemelhető; elemelő; elemelt; elemeltet.