ELEKTRON [1] [ë-ë v. e-e] főnév -t, -ok, -ja (
fizika,
vegyi ipar)
Az atomnak az atommag körül, az egyes elemekre jellemző számban, nagy sebességgel keringő, negatív elektromossággal töltött, igen kis tömegű részecskéje.
Kötött, szabad elektron; az elektronok súlya, száma, töltése, tömege. Az elektron önmagában is létező anyagi részecske. || a. (
villamosság) Az elektromosság tovább nem osztható, elemi részecskéje, legkisebb mennyisége, egysége. →
Primer elektron.
- Szóösszetétel(ek): elektronbombázás; elektronelmélet; elektronfelhő; elektronfizika; elektrongáz; elektronhéj; elektronkibocsátás; elektronmikroszkóp; elektronoptika; elektronpálya; elektronsugár; elektrontöltés.