ELEKTOR [ë-ë v. e-e] főnév -t, -ok, -a
- 1. (politika) <Közvetett választási rendszerben> az a megválasztott személy, aki a tulajdonképpeni választáson a maga választói nevében szavaz. Az Egyesült Államokban és Finnországban a választók elektorokra adják le szavazatukat, és azok választják meg az elnököt.
- 2. (történettudomány) Választófejedelem. □ Kétszáz esztendeig
a saxoniai [= szászországi] electorok palotájiban nem mondották a szent misét. (Mikes Kelemen)
- elektori; elektorság.