ELÉRZÉKENYÜL [e-ë; l-é] tárgyatlan ige -t, -jön (
választékos)
Elérzékenyedik.
Az öreg asszony egészen elérzékenyült. □ Így beszélt a szolga elérzékenyűlve És bágyadt szeméből könnycseppet törűle. (Arany János) A diákok még a kocsmárosnétól is elbúcsúztak, aki elérzékenyült, mintha húsz éves ismerősöket vesztene. (Mikszáth Kálmán) Makacsul rázta a fejét egy darabig. Aztán elérzékenyülve nyújtotta a kezét. (Krúdy Gyula)
- elérzékenyülés; elérzékenyülő; elérzékenyült.