Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELÉRT [l-é] tárgyas ige
  • 1. Elért vmit: vminek burkolt, nem egyenesen kifejezett, nem egészen nyilvánvaló értelmét (egyszerre) felfogja, megérti. Elérti a célzást; elérti a tréfát. □ Egy kis tréfát, ha nem fájós, elért. (Arany János) Röhögött a kocsis, elértvén a tiszttartó úr célzását. (Mikszáth Kálmán) Amikor Zágrábot elhagyták, a lámpára tekintett. Esti elértette a célzást. Fölkelt, az üvegburán összehúzta a körernyőt. (Kosztolányi Dezső) || a. (régies) Azonnal megért vkit, vmit. □ Így szólott s első kéréseit Isten elérté. (Vörösmarty Mihály) A kis leány sokkal ártatlanabb volt, hogysem tökéletesen elértse az ügyvédet. (Mikszáth Kálmán) || b. (ritka) <Vmely lelkiállapotot> vmely jelből v. burkolt kifejezésből is megért. □ [A leány] Atyja belépte után fölkelt; de sem ő, sem az, egymást Szóra sem indíták, egy szemváltással [= egy pillantás váltásával] elértvén Kínérzelmeiket [= kínos érzelmeiket]. (Vörösmarty Mihály)
  • 2. (ritka) Félreért. Elértettél engem, én nem azt akartam mondani.
  • elértés; elértett; elérthető; elértő.