EGÉSZSÉG [egésség; sz-s] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
Az emberi v. állati szervezetnek olyan állapota, melyben minden szerv zavartalanul működik; betegség nélküli állapot.
Duzzadó egészség; megrendült egészség; jó egészségnek örvend: egészséges (1).
Vkinek az egészségére iszik: egészséget kíván neki, s erre rendsz. egy kis bort megiszik;
vmi egészségére válik vkinek: jót tesz neki, használ az egészségének; →
aláássa az egészségét; → duzzad az egészségtől; majd → kicsattan az egészségtől. □ Szép mátka várja
Szép gyermekek, egészség és vagyon. (Madách Imre) Miénk az izmok acélja, a pénz, az egészség. (Kosztolányi Dezső) A Magyar Népköztársaság védi a dolgozók egészségét. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. <Udvariassági kifejezésben:>
Hogy → szolgál az egészsége? (Kedves)
egészségére! Váljék egészségére!: <koccintás közben v. evés, tüsszentés után mondott jókívánság>. →
Erőt, egészséget! (
népies)
Jó egészséget (kívánok)!: <búcsúzó köszönés>. →
Használja egészséggel! Viseld egészséggel!: légy egészséges, míg hordod (ezt a ruhát). □ Íme egy tál lencsét készíte szakácsom
Kívánom, hogy költsd el teljes egészséggel. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): egészségellenes; egészségjavító; egészségrendészet; egészségromboló; egészségrontó; egészségszabály.