ELHATALMASODIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
- 1. (rosszalló) <Személy, kül. a politikai és gazdasági élet terén> fokozatosan nagy befolyáshoz, rendsz. nem a közösség érdekeit szolgáló hatalomhoz jut. A Habsburgok alatt a főurak nagyon elhatalmasodtak. A szolgabírák igen elhatalmasodtak. || a. (átvitt értelemben, rosszalló) <A hatalom birtokosainak, bürokrata hivatalnokainak (köz)felfogása, magatartása, uralma> minden más szempontot háttérbe szorítva egyre nagyobb tért nyer, fokozatosan megerősödik. Elhatalmasodott a hivatali gőg, a kasztszellem, az osztálygőg.
- 2. (átvitt értelemben, rosszalló) <Főleg ártalmas, pusztító dolog> nagymértékben, fokozatosan elterjed, ereje fokozódik. Elhatalmasodtak a hernyók, a sáskák, a szövőlepkék. Elhatalmasodtak a gyomnövények. Elhatalmasodott a járvány.
- 3. (átvitt értelemben, választékos) Elhatalmasodik vkin, vmin: vmi nagymértékben erőt vesz vkin, vmin. A betegség elhatalmasodik rajta. Érthetetlen nyugtalanság hatalmasodott el rajta. A tüdőbaj már egészen elhatalmasodott a barátján. □ Teljesen elhatalmasodott rajta a búskomorság. (Kuncz Aladár)
- elhatalmasodás; elhatalmasodó; elhatalmasodott.