Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELÉNEKEL [l-é] ige
  • 1. tárgyas Énekszóval előad vmit. Elénekel egy dalt. Felállva elénekelték a magyar himnuszt. □ Mariska elénekelte rövid belépő dalát. (Herczeg Ferenc) || a. tárgyas (régies) <Halottat> énekszóval elbúcsúztat. □ Ötivel-hatával hordják ki a halottakat, s mind a Pista ablaka alatt éneklik el őket. (Jókai Mór) Megindult … oly nyugodt szívvel, mintha valami halottat kellett volna neki elénekelni valahol. (Tolnai Lajos)
  • 2. tárgyatlan Hosszabb ideig énekel. Elénekel akár reggelig is. || a. tárgyas (ritka) <Időt> énekléssel eltölt. Elénekelte az időt.
  • elénekelget; elénekelt; elénekeltet; eléneklés; eléneklő.