ELÉGTÉTELADÁS [l-a] főnév
Általában az elégtételt ad szókapcsolattal kifejezett cselekvés, eljárás; az a tény, hogy vki elégtételt ad vkinek (vminek).
- 1. (ritka) Vmely anyagi v. erkölcsi kár megtérítése, kárpótlás. Elégtételadásra kötelezték. □ Szeretném, ha megismertetne nagyságod az elégtételadás módjával. (Jókai Mór)
- 2. (választékos) Sértés visszavonása; bocsánatkérés, megkövetés. □ Én minden elégtételadásra kész vagyok. (Jókai Mór) || a. (régies) (Lovagias) elégtételadás: <a sértő fél részéről> lovagias ügynek párbajjal való elintézése; sértés miatt vívott párbaj. □ Lovagias elégtételadás közben kiütötte a mylordnak [= az angol főnemesnek] az egyik szemét. (Jókai Mór)
- elégtételadási.