ELEGANCIA [ë-ë v. e-e] főnév ..iát, ..iája (kissé
régies) elegáncia (
régies írva: elegantia is)
Az elegáns (13) melléknévvel kifejezett tulajdonság; vkinek, vminek elegáns volta.
Finom elegancia; → hanyag elegancia; kopott, túlzott elegancia; fellépésének, kifejezésmódjának, mozdulatainak eleganciája. □ Könnyed eleganciával hajolt meg az öregek előtt. (Herczeg Ferenc) Soványságán lötyögött a ruha, bár nem változott hajdani eleganciája. (Babits Mihály) || a. Az elegáns (1) ember ruházata, megjelenése.
Feltűnést kelt eleganciájával. □ A nő megmaradt puszta szerelmi játékszernek, s csak
elegánciájával különbözik a kelet asszonyától. (Ambrus Zoltán)