Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELEGANCIA [ë-ë v. e-e] főnév ..iát, ..iája (kissé régies) elegáncia (régies írva: elegantia is) Az elegáns (1–3) melléknévvel kifejezett tulajdonság; vkinek, vminek elegáns volta. Finom elegancia; → hanyag elegancia; kopott, túlzott elegancia; fellépésének, kifejezésmódjának, mozdulatainak eleganciája. □ Könnyed eleganciával hajolt meg az öregek előtt. (Herczeg Ferenc) Soványságán lötyögött a ruha, bár nem változott hajdani eleganciája. (Babits Mihály) || a. Az elegáns (1) ember ruházata, megjelenése. Feltűnést kelt eleganciájával. □ A nő megmaradt puszta szerelmi játékszernek, s csak … elegánciájával különbözik a kelet asszonyától. (Ambrus Zoltán)
  • eleganciájú.