Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELÉGTELEN [ë-e-e v. e-e-e] melléknév és főnév
  • I. melléknév -ül 1. A kívánalmat, szükségletet kellő mértékben kielégíteni nem tudó <eredmény, jelenség>. Elégtelen táplálkozás, terméshozam. Elégtelen a gőz nyomása. Bányamunkára elégtelen számban jelentkeztek. || a. (választékos) Vmely teljesítményre nem elegendő <erő, képesség>. Erőfeszítése elégtelennek bizonyult. □ Az ész elégtelen Elgondolni, elbeszélni, Amit e megáradott szív Érez és tud. (Vörösmarty Mihály)
  • 2. (iskolai) Olyan <teljesítmény>, amely a még elfogadható leggyengébb fokot sem éri el, az "elégséges"-nél gyengébb, rosszabb. Elégtelen dolgozat, felelet. || a. (iskolai) Ilyen teljesítményt kifejező <minősítés>. Elégtelen érdemjegy, osztályzat. || b. Olyan <tanuló>, aki valamelyik tárgyból a kívánt legkisebb eredményt sem érte el. Fia három tárgyból elégtelen.
  • II. főnév -t, -ek, -je [ë, e] (iskolai)
  • 1. Elégtelen érdemjegy; a legrosszabb osztályzat. Elégtelenre áll, felelt. Elégtelent kapott. Kijavította az elégtelent.
  • 2. Ilyen osztályzatú tanuló. Tegnap az elégtelenek feleltek.
  • elégtelenség.