Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELÉGSÉGES [ë-ë v. e-ë] melléknév és főnév
  • I. melléknév -en [e]
  • 1. A szükségletet teljesen fedező; elegendő. Élelmünk egész hétre elégséges. Ez sehogysem elégséges.
  • 2. (iskolai) A "közepesnél" (régen a "jó"-nál) gyengébb, de az "elégtelennél" egy fokkal jobb, még megfelelő, még elfogadható. Elégséges felelet, osztályzat; elégséges rendű. || a. Olyan <tanuló>, akinek ilyen az általános osztályzata. Elégséges diák.
  • II. főnév -t, -ek [e v. ë], -e [e] (iskolai)
  • 1. Elégséges (I. 2) érdemjegy, osztályzat. → Csillagos elégséges; → gyenge elégséges; elégségesre felelt; elégségest kapott. □ Osztályfőnöke … elégségessel fenyegette; a magyar dolgozaton kívül semmi sem sikerült neki. (Babits Mihály)
  • 2. Ilyen osztályzatú tanuló. Ma az elégségesek felelnek.