Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELÉGIA [e v. ë] főnév ..iát, ..iája (régies írva: elegia is) (irodalomtudomány)
  • 1. <A klasszikus irodalmakban> az epigrammánál terjedelmesebb, disztichonokban írt költemény.
  • 2. Lírai műfaj; bánatos hangú, rendsz. a beletörődés, megbékélés v. bizakodás hangján végződő, olykor gondolati v. elbeszélő elemeket is tartalmazó költemény. Kisfaludy Károly elégiái. □ Édesen elsírod bús elégiádat. (Berzsenyi Dániel) Beh szép elégiát faragnék E bús esetről. (Madách Imre) Esztelen álmokba menekszel, | idillt akarsz, henye elégiát? (Szabó Lőrinc)
  • Szóösszetétel(ek): elégiaköltészet; elégiaköltő.