Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ELÉGEDETT [ë-ë-ë v. e-ë-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy>, aki azzal, amije van, beéri, többet, mást nem kíván, állapotával meg van elégedve. Sorsával elégedett ember. || a. (Ön)magával elégedett: öntelt, önhitt <személy>. Nagyon elégedett magával. || b. (ritka) Olyan <személy>, aki vmely rajta kívül álló, tőle független dologgal, vkinek a tettével, teljesítményével, munkájával, magatartásával, megnyilatkozásával meg van elégedve, azt jónak, megfelelőnek tartja. Gyermekeinek szorgalmával elégedett apa; elégedett az áru minőségével, az ebéddel, az előadással, az ellátással, az osztály felkészültségével.
2. (Vmivel való) megelégedésre valló <megnyilvánulás>. Elégedett mosoly. Elégedetten bólintott. □ Egymásra nevettünk elégedett örömmel. (Kaffka Margit) A gyík tátogott, lustán s megdagadva, | és ártatlanul és elégedetten | nézett föl rám. (Szabó Lőrinc)