Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELÉGEDETLENSÉG főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) Az elégedetlen melléknévvel kifejezett emberi tulajdonság, (lelki)állapot. Általános, jogos, nagyfokú elégedetlenség; kitör az elégedetlenség vmi miatt; elégedetlenséget szít; elégedetlenséget kelt vmi. A nép közt nagy volt az elégedetlenség. □ Képviselői körökben is élénken kitört az elégedetlenség. (Mikszáth Kálmán) || a. Vkinek, vminek elégedetlen volta, állapota. Elégedetlenségében folyton zsörtölődött. Semmi sem csillapította elégedetlenségét. □ Az ész … csak elégedetlenségében mutatja nemesebb bélyegét. (Eötvös József)