ELÉGEDETLENKEDIK [ë-ë-e-e-ë v. e-ë-e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
Elégedetlenségét hangoztatja, többször is kifejezi.
Elégedetlenkedik sorsával; állandóan, folyton, örökké elégedetlenkedik. Elégedetlenkedtek a vezetéssel. □ Nem szabad elégedetlenkedned, vígasztalta Ábel. Elvégre gyermeketek is van, és ő megbecsül téged. (Gárdonyi Géza)
- elégedetlenkedés; elégedetlenkedő.