Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Éppen annyi, amennyi szükséges, amennyi számban v. mennyiségben a kellő mértéknek megfelel. Nyomósítva: bőven, nagyon, untig elég. → Éppen elég; → fél fogára sem elég. Van elég lisztünk újig. Kenyérből ennyi elég. A szövet (éppen) elég egy ruhára. Ez alighogy elég egy embernek. Ennyi elég ízelítőnek v. ízelítőül. Ennyi pénz elég lesz az útra. Fele is elég. Nem elég neki a Dárius kincse sem. □ Törjetek szét minden láncot, Majd lesz elég vasatok! (Petőfi Sándor) Volt elég ennivaló a tarisznyákban, mert akkor még tarisznyákkal kellett utazni. (Mikszáth Kálmán) || a. Annyi, amennyinél több már nem kívánatos. Nekem már elég (volt): a) nem akarok belőle többet; b) nem akarok többé hallani róla; (most már) elég (legyen)!: hagyd abba, ne beszélj többet róla! Elég (volt) a → jóból; elég a → szóból; elég a tréfából! □ Annyi jó estét kívánt a nagyságos úrnak, hogy elég lesz neki egy hétre. (Jókai Mór) A szerelemből egy is elég, az egész életre. (Ambrus Zoltán) a1 (mellékmondattal): Elég, hogy ; elég annyi, hogy ; elég, ha ; elég, hogy megmondtad neki a véleményedet. Elég, ha félig megcsináljuk. Nem elég, hogy követel, hanem még fenyeget is.
2. Jelentékeny nagyságú, mennyiségű, fontosságú. Ez már elég ok arra, hogy Elég baj az, hogy Elég betegség az öregség. □ Milyen kevés ürügy elég arra, hogy egy uralkodó trónját veszítse (Jókai Mór) Jól áll rajtad a mente, és most már elég vagyonod is lesz hozzá. (Mikszáth Kálmán)
3. A szokásos mennyiséget, számot, mértéket meghaladó. Van elég barátja, majd segítenek neki. Ne zaklasd, úgyis van elég baja! □ Respublica, Most üdvözöllek én, Hisz akkor úgyis hódolód elég lesz, Ha a magasból ellenidre majd A véres porba diadallal nézesz. (Petőfi Sándor) Van nekem elég nyomorúságom, csak győzzem. (Tolnai Lajos)
II. határozószó (melléknév v. egy másik határozószó előtt)
1. A kívántnak megfelelő mértékben; kellőképpen; eléggé. Elég ügyes ahhoz, hogy megcsinálja. Elég gazdag már. □ Ki a szegénységet el tudja viselni, elég gazdag. (Vas Gereben) Nem érezte elég erősnek ezt a kijelentést, s újra elmondta. (Móricz Zsigmond)
2. Jelentékeny mértékben; olyan mértékben, fokban, amelynél nagyobb már nem is kívánatos; eléggé. Elég régi ház. Elég későn érkezett. Elég nem szép így viselkedni. □ Elég régen már, az egyik osztrák játékkaszinóban, jó külsejű krupié asztalánál ültem. (Hunyady Sándor)
3. A szokásos v. megkívánt mértéket éppen hogy elérve; meglehetősen; eléggé. Elég csinos lány. Elég jól sikerült. □ Elég jól áll rajtad a mente. (Mikszáth Kálmán)
III. főnév eleget [ë-ë-e v. e-e-e], elege [ë-ë-e v. e-e-e]
Elegendő, kielégítő v. megfelelő mennyiség v. mérték a szóban forgó v. könnyen hozzáérthető dologból. (bizalmas) Elege van vmiből: már beleunt, megelégelte, torkig van vele; elege → lesz vmiből. Ez már több az elégnél. Eleget evett, látott. Eleget tud. Eleget tettem érte. Többet ivott az elégnél. □ Egy-egy fiatal csert a földig lehajta Visszapattan a cser, az elégen túl is. (Arany János) Többet tudott az elégnél. (Jókai Mór) || a. Eleget tesz vminek: a) teljesíti; eleget tesz a parancsnak, a kérésnek, a meghívásnak. □ Elmulasztott kötelességemnek most teszek eleget. (Deák Ferenc) b) megfelel. A feltételeknek, a kívánalmaknak, a formának eleget tesz; vkinek eleget tesz: kívánságát teljesíti. □ Alig várta, hogy eleget tehessen mindenkinek. (Jókai Mór)
IV. (ragos alakok, határozószó-szerűek)
1. Eleget: a) elég nagy mértékben, fokban; eléggé. Eleget szenvedett. b) elég soká. Eleget játszottatok már. Már eleget élt. Eleget járt iskolába. □ Mikor mind a ketten eleget örültek, Megolvasni a pénzt egy sírdombra dültek. (Arany János) Eleget akarta lebeszélni a kisasszonyt, de az sokkal önfejűbb. (Mikszáth Kálmán) c) elég gyakran, elég sokszor. □ Kemény kalapját kezében tartva a lépcsőfőnél állott, és éppen eleget csóválta a fejét. (Krúdy Gyula) Eleget hallottam az apámtul, hogy téged az isten se győzne meg! (Móricz Zsigmond)
2. <Csak személyről szólva:> Elegen (3. személyben főnévszerűen is): a) a szükséges v. kielégítő számban; elegen vagyunk (vagytok, vannak) arra a feladatra; b) jó sokan. Elegen mondták neki, hogy ne tegye. □ Hol az öreg Bence, Toldi vén dárdása? | Fel kell őt emelni, hogy mindenki lássa! | Emeljük, emeljük! hisz vagyunk elegen. (Arany János)