Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELÉG [1] [e; l-é] tárgyatlan ige
  • 1. Égési folyamat során teljesen hamuvá lesz; elhamvad. A celluloid könnyen meggyullad, és gyorsan elég. A kályhában már elégett a fa. || a. Tűzvészben elpusztul. Minden holmija elégett. □ A múlt héten égett el a … majorom, istállók, béresházak. (Mikszáth Kálmán) || b. (ritka) Tűzkárt szenved. □ Vissza tudnál-e emlékezni arra a nagy égésre, melyben ti is elégtetek? (Jókai Mór)
  • 2. Egy bizonyos ideig ég. Ez a tuskó órákig is elég.
  • 3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Test, lélek> energiáit fogyasztva felemésztődik. □ Minden szavam, agyamban minden eszme Lényemnek egy-egy részét költi el, Elégek! (Madách Imre) Ha ma sem jöttél volna el, asszonyom, el kellett volna égnem az utánad való lángolásban. (Móricz Zsigmond)
  • elégés; elégett; eléghető; elégő.