ELEBLÁBOL [e-e v. e-ë; l-e] tárgyatlan ige -t, -jon (népies)
Megvert kutya módjára lopva elsompolyog; elkotródik. Csendesen eleblábolt. □ Az első bokor zörrenésére el fog eblábolni világtalan világig. (Petőfi Sándor) Maga
azalatt a
pajtásaival eleblábol Erdélybe. (Jókai Mór)