ELDÖRDÜL tárgyatlan ige (
hangutánzó)
<Lövés> dördülve elhangzik. □ A kanóc lecsapott, a lövés eldördült. (Jókai Mór) || a. <Fegyver> dördülve elsül.
Eldördül az ágyú, a puska. □ A másik percben eldördült a fegyver. (Jókai Mór) Mikor az első török ágyú eldördült, kiáltott: Isten nevében: tűz! (Gárdonyi Géza) || b. (
átvitt értelemben,
ritka) <Főleg nagyobb tömeg egyszeri kiáltása> nagy erővel elhangzik.
Eldördül az éljenzés.
- eldördülés; eldördülő; eldördült.