ELEGYÜL [e-e] tárgyatlan ige -tem [e], -t, -jön (
régies)
- 1. Elegyül vmivel: vmi vmihez keveredik, vmivel keverten fordul elő. □ Két ily légfolyam
találkozik a légkörben: elegyül egymással. (Csengery Antal) Fönt az ormon gondok ülnek, Rém a rémmel elegyülnek. (Komjáthy Jenő)
- 2. Vmibe v. vmi közé elegyül: <személy> több más személy közé vegyül. □ A nép közé elegyült. (Jókai Mór) A 233-ik szám [= az ezzel a számmal jelölt hordár] közéjük elegyül. (Csiky Gergely)
- Igekötős igék: beleelegyül; elelegyül; összeelegyül.
- elegyülés; elegyülő; elegyült.