Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Síkos helyen> csúszva elesik. Elcsúszik a jégen, a patakban. □ Az emberek elcsúsztak a síkos járdán, kezüket törték, lábukat ficamították. (Kosztolányi Dezső) Ott lent folyt a Tur, lucskos volt a lejáró, ahol a lovakat lehajtották, az ember elcsúszott. (Móricz Zsigmond) || a. Elcsúszik vmeddig: csúszva eljut odáig. Elcsúszott egész a jég széléig. || b. Elcsúszik vmi vhol v. vmin: kellő helyétől véletlenül kissé távolabbra kerül, rossz, meg nem felelő helyre csúszik vmi. Elcsúszott a vonalzó a rajzpapíron, a lyukasztás a villamosjegyen, összeillesztés előtt két fadarab, az öltés a gomblyukon. || c. (ritka) <Vminek a felületén> kártevés nélkül csúszva elhalad vmi; félrecsúszik. □ A sima pajzson elcsúszik a kopja hegye. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben) <Személy, tárgy bizonyos környezetben> a többi között észrevétlenül, feltűnés, baj nélkül elkeveredik. Ez a gyerek nem ebbe az iskolába jár, de azért ő is elcsúszik a kiránduló diákok között. □ Megtehetnéd, hogy azt az útlevelet hitelesíttesd vele. A sok mindenféle egyéb hivatalos tárgy között szépen elcsúszik ez. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) (Még) elcsúszik: (még) elfogadható, (még) elmegy (II. 5) vhogy. □ [A "kend"] címezés az urak közt is elcsúszott. (Vas Gereben) Szabó nem szabadúl mekegő hang nélkül, S kire ami csúfság volt a lovagkorban Hanem egy kis tréfa elcsúszik a borban. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, bizalmas, ritka) Elcsúszik vkinek a kezén: <dolog> titkon, meg nem engedett módon vkinek a közreműködésével eltűnik. Az üzlet vezetőjének sok száz kiló hús csúszott el a kezén.
4. (népies, régies) <Személy> vhonnan ügyesen, észrevétlenül elmegy; kicsúszik vkinek a keze közül. □ Későn jövénk, a pártos elcsuszott. (Vörösmarty Mihály) [Az őrök] felébredtek, s úgy, ahogy voltak, elcsúsztak a sötétben, nem lehetett őket ártalmatlanná tenni. (Móricz Zsigmond)
5. (átvitt értelemben, bizalmas) Erkölcsileg elbotlik. Egy darabig tartotta magát, de aztán ő is elcsúszott.
6. (átvitt értelemben, ritka) Vkinek elcsúszik a szája: vki <figyelmetlenségből> vmely kellemetlen v. tilos szót, kifejezést mond (ki). □ Igy kell Egymást neveznünk szüntelen, hogy el ne csússzon a szánk. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
7. (átvitt értelemben, bizalmas) Vkinek jólesik; éppen elkél (2) vhol. Elcsúszik néha egy kis borocska. Elcsúszik náluk mindig egy kis segítség.
8. (átvitt értelemben, ritka, költői) <Idő, alkalom> eredménytelenül, haszontalanul elmúlik. □ Ne hadd elcsuszni a jelent! (Petőfi SándorShakespeare-fordítás)
9. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Szem, tekintet, figyelem> gyorsan átmegy, végigsiklik vmin. □ A futólagos pillanat [= pillantás] elcsúszik a sziklatömeg fölött. (Jókai Mór)
10. (átvitt értelemben) <Számítás, elgondolás> vhol nem válik be. Ezen az apró hibán elcsúszott az egész.