ELDORÁDÓ [e v. ë] főnév -t, -ja (választékos)
Mesebeli gazdagságú ország, a csodák országa, amelyben gond és munka nélkül élnek az emberek. Tengerentúlra ment szerencsét próbálni, mert azt hitte, ott eldorádó van. || a. (főleg birtokos személyraggal) (választékos) Vmely csoport, társadalmi réteg, vmely ténykedés, életmód számára rendkívül alkalmas és előnyös hely, környezet. A feketézők, szerelmesek eldorádója. Az üdülő eldorádó volt a gyermekek számára. □ Duhaj kedvek Eldorádója, | Száz tivornyás hely, ne bomolj. (Ady Endre) Eldorádó: egy óceánja gyásznak Visz el tehozzád és én nem talállak. (Juhász Gyula)