Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELDOB tárgyas ige
  • 1. Magától távolabbra dob vmit; elhajít. Eldobja a labdát, a súlyt. □ Eldobá a kámzsát, messzi egy zugolyba! (Arany János) || a. <Használati tárgyat> mint hasznavehetetlent kihajít, félredob. □ Egy cigarettát eldobott, s kevély | száját elhúzva kacagott. (Kosztolányi Dezső) Volt olyan tál, hogy kétszer-háromszor is meg volt javítva, de a világért el nem dobták volna. (Móricz Zsigmond) || b. <Ruhadarabot> nem hord, nem visel tovább. Dobd el már azt a lyukas kalapot. □ Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd. (Petőfi Sándor)
  • 2. (átvitt értelemben) Eldob vmit: hirtelen elhatározással megválik vmitől, lemond vminek a birtoklásáról. Életét eldobja: öngyilkos lesz. □ Utálattal dobom el mocskos családom nevét és hagyományát. (Karinthy Frigyes) Az ő felesége nem dobhatja el magától a jussát. (Móricz Zsigmond)
  • Szólás(ok): ld. sulyok.
  • eldobás; eldobat; eldobható; eldobó; eldobott.