Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Tárgy v. építmény> függőleges helyzetéből dőlve vízszintes helyzetbe jut, úgy, hogy felborul. Eldől az állvány, a létra, a szék, a zsák. || a. (irodalmi nyelvben, régies) Vmin dőlve helyet foglal, vhol elnyúlik. □ Rágyújt , s a pamlagon félig eldőlve szivaroz. (Csiky Gergely) Volt a kertjében egy díszjávorfa, az alatt gyeppamlag. Ott eldőlt, elgondolkodott. (Mikszáth Kálmán) || b. (irodalmi nyelvben) <Ember> holtan rogy össze. □ Dárdáktól átfúrva eldőlt, s összetapostatott. (Jókai Mór) Egy óra nem telik belé, rakásra sebesül a magyar a kapu táján, s vagy öten el is dőlnek. (Gárdonyi Géza)
2. (rendsz. egyes szám 3. személyben) (átvitt értelemben) <Kérdéses, bizonytalan ügy (harc, per, sors, vita)> vmilyen irányban, ill. vmilyen eredménnyel nyugvópontra jut, döntés történik benne. Eldől a kérdés, az ügy. Eldőlt a sorsa. □ Másnap szerencsésen eldőlt a pör. (Jókai Mór) Így dőlt el sorsa annak az ismeretlen kis emberi lénynek, aki a Noémi szép testét választotta e szomorú földi élet előszobájául. (Babits Mihály)