ELCSIGÁZ tárgyas ige
<Embert, állatot testi v. lelki fáradtságot okozó dolog> meggyötör, fáradttá, kimerültté tesz.
Elcsigázta az aratás, a kapálás, a kazán fűtése, a szén lapátolása, a hosszú szolgálat, az út. Elcsigázta az állandó köhögés. □ Nyolc órai folytonos vágtatás elcsigázta a párákat [= a lovakat]. (Jókai Mór) Hogyha gondok elcsigáznak: A világot éri vádad. (Reviczky Gyula) A sok élmény elcsigázta. Füle égett, hátgerince sajgott. (Kosztolányi Dezső)