ELCSUKLIK tárgyatlan ige
Elcsuklik a hangja: <főleg elérzékenyüléstől> beszéde csukló hangot adva megakad, v. fojtottá válik. □ Nem tudott többet mondani: a hangja elcsuklott. (Gárdonyi Géza) Attól félt, hogy elcsuklik a hangja. (Kosztolányi Dezső)
- elcsuklás; elcsukló; elcsuklott.