ELÉGEDETT [ë-ë-ë v. e-ë-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Olyan <személy>, aki azzal, amije van, beéri, többet, mást nem kíván, állapotával meg van elégedve. Sorsával elégedett ember. || a. (Ön)magával elégedett: öntelt, önhitt <személy>. Nagyon elégedett magával. || b. (ritka) Olyan <személy>, aki vmely rajta kívül álló, tőle független dologgal, vkinek a tettével, teljesítményével, munkájával, magatartásával, megnyilatkozásával meg van elégedve, azt jónak, megfelelőnek tartja. Gyermekeinek szorgalmával elégedett apa; elégedett az áru minőségével, az ebéddel, az előadással, az ellátással, az osztály felkészültségével.
- 2. (Vmivel való) megelégedésre valló <megnyilvánulás>. Elégedett mosoly. Elégedetten bólintott. □ Egymásra nevettünk elégedett örömmel. (Kaffka Margit) A gyík tátogott, lustán s megdagadva, | és ártatlanul és elégedetten | nézett föl rám. (Szabó Lőrinc)
- elégedettség.