Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELBŰVÖL tárgyas ige
  • 1. (választékos, túlzó) <Vonzó tulajdonságaival, lényével, hatásával> vki, vmi teljes mértékben bűvöletbe ejt vkit. A leány elbűvölte a fiút. Kedvessége elbűvölte a jelenlevőket. A zene elbűvölte a hallgatóságot. □ Barackpálinkával kínálta meg látogatóit, akiket valósággal elbűvölt aranyos modorával. (Hunyady Sándor)
  • 2. (régies) Elvarázsol, varázslattal eltüntet vmit. □ Bosco …, ha elbűvölte az ember ujjáról az aranygyűrűt, végül megint visszaadta. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, költői) Varázslattal megsemmisít, megszüntet vmit. □ Homlokát megcsókolta, mintha el akarná bűvölni lelkéből azon gondolatokat, melyek nem hagyják szeretni. (Jókai Mór)
  • elbűvölés; elbűvölhető; elbűvölt.