Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELBOMLIK tárgyatlan ige, (régies) elbomol
  • 1. (ritka) <Tárgy, kötelék> alkotórészei szerint különválik, eloldódik. A kötelek elbomlottak, és a csomagok a földre estek. □ Mikor a kaláris szétszakad, elbomlik, tűvel kell felszedni a földről. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, régies) Megbomlik, szétbomlik, kibomlik. □ Nyugodjatok, megvan már amitől Nyugalmatoknak el kell bomlani. (Vörösmarty Mihály)
  • 2. (vegyi ipar) <Vegyület önként v. külső hatásra> kisebb molekulasúlyú vegyületekre, ill. elemekre esik szét. A cukor hevítésre elbomlik. || a. (vegyi ipar) <Egyes elemek radioaktív izotópja> spontán sugárzás közben más elem izotópjává alakul. || b. (régies, költői) <Test> elporlad. □ Hű leszek, Míg e törődött test el nem bomol. (Vörösmarty Mihály)
  • elbomlás; elbomló; elbomlott.