Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, aki magáról túlságosan sokat tart, magában v. körülményeiben a kelleténél jobban bízik. Elbizakodott ember; kiállhatatlan, elbizakodott fráter. □ A bajvívó kezével integet nagy elbizakodottan ismerőseinek. (Jókai Mór) Valaha én is elbizakodott ember voltam. (Mikszáth Kálmán)
2. Az ilyen személyre jellemző, rá valló, tőle származó. Elbizakodott kijelentés, magatartás.
elbizakodottság.
elbízza magát
<Személy> egyre jobban bízik képességeiben, körülményeiben, úgyhogy mind többet tart önmagáról, s ennek megfelelően egyre önhittebben viselkedik, ill. mindig merészebb lesz, s egyre több olyasfélét enged meg magának, amit kezdetben nem v. alig mert volna megtenni; elbizakodik. Az ifjúsági bajnok két győzelem után elbízta magát. Amikor első kis lopásait nem vették észre, elbízta magát, és egyre nagyobb értékeket emelt el. □ Nemzetünknek mindig az volt egyik legnagyobb hibája, hogy vagy nem bízott magában, vagy elbízta magát. (Széchenyi István) Nehogy magad elbízd, Etelét bevárván. (Arany János) Szerencséje, hogy olyan lusta ember volt; különben még nagyon elbízta volna magát. (Krúdy Gyula)