Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Állat> váratlanul, teljes erővel hirtelen bőgni (1) kezd. Elbődül a bika, az oroszlán, a tehén. □ Egy-egy bozontos bús tinó elbődül. (Petőfi Sándor) Mintha egy bölömbika bődült volna el (Mikszáth Kálmán) A tehenek lassan, lépésben menetelnek, csöndben, csak néha bődül el egy-egy. (Nagy Lajos)
2. (túlzó) <Ember> szokatlanul erős, durva hangon fölkiált, ordítani kezd. □ Az óriás amint rálépett volna, | János feje fölött kardját föltartotta, | Bele-lépett a nagy kamasz és elbődült. (Petőfi Sándor) Elbődül valami mészárosinas. (Vas Gereben)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Tárgy, eszköz> erős, öblös hangot ad. □ Elbődül az álgyu. (Arany János) Várják már a bányában, hogy a gyárkémény ebédidőt bőgjön. Most elbődül a duda. (Gelléri Andor Endre) A reflektor fényébe egy élő alak esik, az autótülök elbődül. (Nagy Lajos)