Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ELBÁNIK tárgyatlan ige elbán
  • 1. Kíméletlenül, sajnálat nélkül úgy jár el vkivel, vmivel, hogy annak súlyos kára, baja származik belőle, esetleg tönkre is megy, el is pusztul bele. → Betyárosan bánt el vele;röviden elbánik vkivel. Kegyetlenül elbántak a merénylővel. No, veled jól elbántak! □ Nagy rengeteg erdőt nyomni körül haddal, Ugy bánni el aztán közepütt a vaddal. (Arany János) Az olyan piszkolódóval… mint Zerfi, igen röviden bántak el. (Jókai Mór) No és hát könnyen elbántatok avval a várral? (Gárdonyi Géza)
  • 2. (régies) Vhogyan bánik vmivel, vkivel. □ Mind foglyaiddá Lőnek [= lettek] … Most add őket át, Hogy aszerint bánhassunk el velök, Mint érdemök … Kivánni fogja. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Készek vagyunk, Ha jogszerűleg bántok el velünk, Békére lépni. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. (irodalmi nyelvben, régies) Vmely ügyben végérvényesen eljár; vminek a végére jár. □ Ide a nyelét annak a kupecségnek, csak megfoghassam, majd elbánok vele! (Arany János)
  • elbánó.