EGYEBÜTT [ë-e] határozószó, határozatlan (tájszó, irodalmi nyelvben)
Másutt, más helyen, máshol. Jártunk mi már egyebütt is. Egyebütt is olvashatunk erről. □ Emlegették [Noszty Ferit] a nemesi kúriákon és egyebütt. (Mikszáth Kálmán) Menjünk Bécsbe
Ott berendezel nekünk egy kis házikót
Hm, Bécsben? dohogott
Hát egyebütt, csak menjünk, okvetlenül menjünk. (Mikszáth Kálmán)