ELBÁJOL tárgyas ige (
irodalmi nyelvben)
Vki kedvességével, szépségével, vmi szelíd bájával eltöltve megragad, elbűvöl, megejt vkit, vmit.
Elbájolta a leány. Szépsége elbájolta a társaságot. A vidék elbájolta az utasokat. Elbájolta az andalító ének, zene. □ Ha te tudnád ah, ha tudnád Elbájoltál véghetetlen! (Petőfi Sándor) Midőn ama szép korra eljutának, Melyben már az ifju örvend a leánynak, Mikor elbájolja minden, ami szűzi,
Szerelmére gyúltak ketten egy leánynak. (Arany János) || a. (tárgy nélkül) □ Beatricenek
szavai
Dantet boldoggá teszik! Ilyenkor van
nyelvében
abból a mosolyból, mely a későbbi festők madonnáin annyira elbájol. (Péterfy Jenő) || b. (
ritka) Hatalmába kerít, rabul ejt vkit. □ Míg csak minden báj nem egyesül egy asszonyban, engem egyik se bájol el. (Arany LászlóShakespeare-fordítás)
- elbájolás; elbájoló; elbájolt.